Esküvői fotós – Újratöltve

            Egy esküvőre készülni komoly stresszforrás. Valójában nem is értem, miért nincsenek tele a diliházak menyasszonyokkal. Persze úszol a boldogságban, amikor életed párja végre megkéri a kezed, csupa mosoly vagy, és napjában ezerszer is lenézel az ujjadra, amelyen aranyosan ragyog a jól megérdemelt eljegyzési gyűrű (titokban meg is simogatod). Egy esküvő megszervezésénél annyi mindent kell figyelembe venni, olyan sok a szerveznivaló, hogy azt gondolod, a fotós megtalálása bagatell, másodlagos feladat. Csak amikor ráveted magad a google-re, hogy a fotós megrendelését mintegy félórában elintézd, akkor jössz rá, hogy ez bizony nem is olyan egyszerű dolog. A választék óriási, a szolgáltatások száma végtelen, és csak amikor a listát végigolvasod, akkor döbbensz rá, milyen sok mindenre nem gondoltál. A párom és én a helyszínt már rég kiválasztottuk, mindig is a martonvásári kastélyparkban szerettünk volna fényképezkedni. Itt egy csekély belépő ellenében szökőkút, cuki kiskastély, ősfák és halastó vár, csupa romantikus, jól fényképezhető helyszín. Igen ám, de azt nem gondoltuk végig, mikorra is időzítsük a fotózást! Pedig ez nem is olyan egyszerű kérdés. Hiszen a párod az esküvő előtt nem láthat meg a ruhádban, az esküvő napján pedig nem hagyhatod ott az ünneplő rokonaidat és barátaidat egy egész órára, márpedig egy profi esküvői fotózás legalább ennyi időt vesz igénybe. Ráadásul ha így tennél, számolnod kell a vőfély csípős megjegyzéseivel, amikor újra előkerültök. Aztán lehet még esküvői portfóliót készíteni az esküvő másnapján, esetleg a nászút után. De képzeld csak el, hogy nézel ki a lagzi utáni reggelen! Szerintem azt a képet nem feltétlenül akarod majd mutogatni a gyerekeidnek. Ráadásul a sminked, a hajad, az esküvő napjára készül el, már másnap sem olyan, nem is beszélve arról, ha hetek telnek el. Nekünk végül szerencsénk volt: a húgom fodrász, így a szalonban, ahol dolgozik, vállalták, hogy olcsón újra felviszik ugyanazt a sminket később, a húgom pedig újra belőtte a hajamat. Szerencsénk volt abban is, hogy a párom – a férjem! – egyik barátja, hobbifotós, de van egy komoly gépe, és nagyon jó képeket csinál. Ez a mániája. Így minden érintett rugalmas és könnyen mozgósítható volt, ezért úgy döntöttünk, az esküvői portfóliónk elkészítését a nászút utánra hagyjuk.

Szerencsére az esküvőnk a sok izgalom ellenére nagyon szépen lezajlott, és nagyon jó képeket csináltunk már aznap is. Aztán másnap boldogságban úszva elutaztunk a nászutunkra, mikor pedig onnan visszatértünk, még egy izgalmas nap várt rám, még egyszer feleleveníthettem az állítólag vissza nem térő élményeket. Szombat reggel a szépségszalonban kezdtem, ahol újra megcsinálták a hajamat és a sminkemet. Aztán a húgom a menyasszonyi ruhámba is segített újra belebújni, ezután találkoztam a párommal és a barátjával, a kastélypark bejáratánál. Férjem is nagyon jóképű volt az esküvői öltönyében, végre nemcsak farmerban és pólóban látom! Nagyon vidám és szép nap volt, sokat nevettünk, és sok fotót ellőttünk. Bujkáltunk az egzotikus fák alatt, kergetőztünk a szökőkút körül, ültünk a padokon, ahol Beethoven is. A képeket másnapra már meg is kaptuk, a férjem barátja jótékonyan még PhotoShoppal is kezelte a fotókat. Szerencsére nem volt szükség nagy beavatkozásra, minden szép lett amúgy is. Már csak arra vagyok kíváncsi, mikor tudom rávenni a férjemet, hogy egy délután leüljünk a kanapéra, és végignézzük az összes képet még egyszer. Jól tudom, hogy időt kell most adnom neki, nehogy romantika-túltengést kapjon. Mindenesetre a csokit és a bort már megvettem, és más módszereim is vannak, hogy meggyőzzem őt…