A Tárgyfotózás
A tárgyfotózás a fotóművészetnek üzleti szempontból is fontos ága. A tárgyfotósok általában kisebb-nagyobb cégek megrendelésére azzal a céllal fényképeznek le tárgyakat (termékeket, árukat), hogy az így készült fotókat aztán a megrendelők marketingcélokra használhassák fel. Éppen emiatt a tárgyfotózást sokan nem is sorolják a fényképészet művészeti ágai közé. Ők azzal érvelnek, hogy a tárgyfotózás a valóságot idealizált (hamis) formában ábrázolja, célja pedig nem a gyönyörködtetés vagy gondolatébresztés, hanem egy-egy tárgy vagy más termék minél sikeresebb értékesítése. Ellenlábasai szerint a tárgyfotózáshoz túl sok pénz és érdek társul, a fotós pedig ezért a megrendelő érdekeit szolgálja ki, sok esetben becsapva a nézőt, a „fogyasztót”.
Ezzel szemben a valóság az, hogy általában a tárgyfotó sem drágább, mint a portfóliófotó, a divatfotó, sőt – meglepő módon – akár az igazolványkép-készítés, ha a befektetett energiát és a létrehozott értéket vesszük figyelembe. A tárgyfotó nagyon is kreatív munka kell, hogy legyen, a célja pedig igenis a gyönyörködtetés, hiszen éppen ezáltal lehet egy tárgy vagy termék iránt az érdeklődést, majd az igényt felkelteni. Ami megtetszik, azt szeretnénk megszerezni – a szabály egyszerű, egyértelmű, ősi.
A tárgyfotózás valóban idealizált képet mutat, de ez nem jelenti, hogy a kép hamis. A tárgyfotós mindig a valódi céltárgyat mutatja be, nem mást, csupán a kreativitásán keresztül megpróbál olyan környezetet, légkört, hangulatot teremteni, amelyben az adott tárgy legjobb tulajdonságai mutatkoznak meg, amelyben a tárgy a legvonzóbb számunkra. Vásárlással kapcsolatos döntéseinkben igen fontos szerepet játszanak az érzelmek, sokszor nem is magát a terméket vásároljuk meg, hanem az életérzést, amit képvisel. Ebben segít a tárgyfotó: az adott termék fogyasztása közben magunkat képzeljük az ábrázolt szituációba, akárhol is legyünk a valóságban. A legjobb autó is jobban mutat kanyargós, sziklás úton, mint egy sötét mélygarázsban, a sör is jobban esik, ha ivása közben vonzó lányok karolnak belénk egy egzotikus tengerparton, mintha otthon ülnénk tizedik emeleti panellakásunkban. És ne feledjük: a művészettől sem idegen az idealizálás, sőt a szemfényvesztés. A legtöbb művészeti alkotás valamilyen érdekes és vonzó fikción alapul. A művész fogja a valóságot, és átértelmezi, elvonatkoztat tőle.
Akár művészetnek tartjuk azonban a tárgyfotózást, akár nem, az biztos, hogy izgalmas és kihívásokkal teli munka, amihez óriási ötletgazdagságra van szükség, valamint a rendelkezésre álló technológiai megoldások legszélesebb körű használatára. Mivel a jó vagy rossz tárgyfotón egész reklámkapmányok, ezen keresztül egész márkák múlnak, óriási haszon nyerhető vagy bukható el vele, ezért a megrendelők általában készek áldozni erre. Éppen ezért a tárgyfotósnak mindig a lehető legmodernebb technológiával van lehetősége dolgozni, de az elvárás is magas vele szemben. Ugyanakkor gyakran a legegyszerűbb megoldások célravezetőek, mint például a kávé esetében, ami valójában a csésze mögé rejtett cigitől gőzölög, vagy a paradicsom, ami sokkal étvágygerjesztőbb, ha vegyszereket permetezünk rá, hogy pirosabbnak, üdébbnek és kicsattanóan frissnek tűnjön – igaz, ezzel emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik.
Látható, hogy a tárgyfotós munkája változatos és kihívásokkal teli. Érdemes tehát belevágni, de csak ha nagyon elszántak vagyunk, mert tudni kell, hogy a verseny nagy, és csak a legjobbak maradnak fenn, de még ezek is leginkább az ismeretlenségben élnek a nagyközönség előtt, annak ellenére, hogy képeiket emberek milliói ismerik és látják nap, mint nap.