Portfólió és modellfotózás

Fényképek, fényképek, fényképek. Lényegében meghatározzák a mindennapjainkat, hiszen az interneten rengeteg van belőlük. Igen, saját magunkról is van, hiszen elég csak valamilyen közösséghálóra gondolnunk, lényegében a kapcsolatokra és fényképekre alapszik. Ilyen például a facebook, amelynek már a neve is sugallja, hogy fényképet kell feltöltened magadról. Továbbá elég csak akár a különböző médiákra is gondolnunk, hiszen például újságokban rengeteg fénykép van, internetes oldalakon szintúgy. Bátran ki merem jelenteni, hogy lényegében a fényképeink árulkodnak rólunk, személyiségünkről, megnyilvánulásainkról stb. Ezért is nem mindegy, hogy milyen képeket tudnak rólunk készíteni, illetve milyen képeket mutatunk meg magunkról másoknak. Nem szabad elfelejteni például azt a tényt sem, hogy lényegében az internetre feltöltött fényképeinket bárki láthatja a világ bármely tájáról. Egyre inkább kialakulóban van egy olyan tendencia, hogy tudja befolyásolni az életünket a fényképeinknek a minősége közvetett módon. Egy egyszerű példa, nem véletlenül kérnek egyre többen fényképes önéletrajzot. Szerencsére azonban mára már remek portfólió és modellfotózásoknak lehetünk akár részesei, az itt készült képeket pedig már nyugodtan mellékelhetjük akár önéletrajzba, illetve egyéb fontos iratokhoz.

Szükséges azonban egy jó fotós, hiszen egyáltalán nem mindegy például a fényképezőgépnek a beállítása sem, de ez csak egy általános példa, még számos tényezőtől függ, hogy milyen minőségű lesz a kép. Ugyanakkor meglehetősen fontos a fotós és a fotózott közötti közvetlen kapcsolat is. Ezzel kapcsolatban meg szeretném osztani egy fotós ismerősöm történetét. Egyébként saját elmondása szerint is könnyebben tud dolgozni olyan alanyokkal, akik közvetlenek. Egy ilyen fotózáson ismerkedett meg egy leendő ügyfelével is. Modellfotókat kellett készítsen, csúnyán fogalmazva az ügyfele pedig meglehetősen közvetlen volt és sikerült egy baráti kapcsolatot kialakítaniuk, sokat nevettek a fotózás során közben, mindkét nyíltan elmondta, hogy mit és hogyan szeretne az adott képpel kapcsolatban. Egy szóval, nem volt nehéz a munka. Ez pedig meg is látszott a képeknek a minőségén, ugyanis a nő, akit fotózott később ezeknek a képeknek köszönhette, hogy be tudott törni a modell szakmába. Ez pedig hosszú távon a fotósnak is rendkívül jól jött, hiszen készített még róla a jövőben is képeket, és az ő neve is ismertebb lett egy új környezetben. A barátság természetesen nem szakadt meg és amellett, hogy munka kapcsolat van közöttük, rendszeresen egy közös baráti társasággal töltenek minél több időt a szabadidejükből.

Azért is osztottam meg ezt a történetet, hogy konkrét példát kapjunk a fotós és alanya közötti kapcsolatról. Lényegében egy munka, egy szerencsés véletlennek köszönhető találkozás során sikerült mindkét félnek remek barátra szert tenni, valamint egymás segítségével karriert is építeni. Emberek vagyunk, nem gépek, mindenki rendelkezik egy fajta szubjektív világgal, öntudattal, viselkedési formával. Ha egy olyan alanyt kell fotózni, aki kényelmetlenül érzi magát adott fotós társaságában, akkor nyilván nem fog kibontakozni és nem fogja tudni megértetni magát a fotóssal, hogy mégis mit szeretne konkrétan. Ebben az esetben pedig már a fotós sem sokat tehet, sőt van olyan eset is, amikor ez a fotósban is felhúz egy fajta falat, és az úgynevezett munkamorálja lecsökken. De persze, lehet fordított helyzet is, amikor főleg a fotós részéről nincs meg a kellő nyitottság, bár ez profi fotósok körében nagyon ritka. A tanulság az egészből pedig az, hogy lehetünk bárkik, illetve lehet bármilyen gépünk, pénzünk, ha nincs egy fajta összhang a fotós és alanya között, akkor kevesebb az esélye annak, hogy a legjobbat ki tudja hozni a fotókból.